A raktáron belüli anyagmozgatás, szállítás legnagyobb része ismétlődő, különösebb manővereket nem igénylő munka, ezért már évtizedekkel ezelőtt felmerült a targoncák automatizálásának gondolata. A szűkfolyosós magasraktárakban a legkönnyebb megoldani az automatizációt, hiszen itt a folyosókban manőverezési lehetőség nincsen.
Targoncairányítás mágneses vezetőcsíkkal
Az első működő automata targoncák már 1962-ben feltűntek. Ezek igencsak messze voltak még a mai megoldásoktól. Az útvonalat egy mágnescsík segítségével jelölték ki, ezt követte a jármű. A mágnescsíkot a padozat felvésésével építették be. Ezt követve volt képes a jármű 2 pont között közlekedni.
A megoldás meglehetősen nehézkes volt és komoly kötöttségekkel is járt. Az egyszer lerakott mágnescsíkot már körülményes volt újra áthelyezni, így a kialakított pálya véglegesnek bizonyult. A korabeli targoncák sem voltak képesek többre, mint az egyszerű vezérlőjeleket fogadni, azok szerint haladni.
Az említett korlátok miatt a korai automatizált targoncák megrekedtek egy kísérleti stádiumban, nem tudtak szélesebb körben elterjedni.
Induktív vezetésű automata targonca a szűkfolyosós raktárakban
Bár a korai próbálkozások nem vezettek áttöréshez, a kísérletek nem álltak le. Az ok egyszerű: a jobb helykihasználás érdekében a raktári állványok közötti folyosók egyre szűkebbek, az állványok egyre magasabbak lettek. Mindez a balesetek számának növekedéséhez vezetett. A személyi sérülések, a megrongálódott áruk és állványok végül kikövetelték az új megoldásokat.
1976-ban jelent meg egy olyan VNA (Very Narrow Aisle – szűkfolyosós) automatizálási rendszer, ami már a sorozatgyártásig is eljutott. Az induktív vezetésen alapuló megoldás lényegesen fejlettebb volt, mint mágnescsíkos elődei. A raktárfolyosók padlójában néhány centiméter mélyen elhelyezett vezetékekben futó jeleket a targonca aljára szerelt érzékelő vette, és továbbította azokat a vezérlő egységhez.
Az induktív rendszer segítségével a targoncák akár maximális sebességgel is biztonsággal közlekedtek a szűk folyosókban, azok automatizált megállításukra és újraindításukra is lehetőség nyílt.
Az induktív vezetés ugyan komoly előrelépést jelentett a korábbi, leginkább kísérleti rendszerekkel szemben, ugyanakkor az alap problémákat (a sínek költséges szerelése, a rugalmatlanság, a korlátozott automatizációs lehetőségek) továbbra sem sikerült megoldani.
Automata targonca RFID technológiával
Miközben a mérnökök hosszú éveken keresztül a vezetősínes rendszerekkel próbálták megoldani a targoncák automatikus vezérlését, az áttörést egy másik technológia, a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) hozta meg. Az első RFID-alapú magasraktári rendszer 2007-ben jelent meg a piacon. Ennek továbbfejlesztett változata máig is világszerte népszerű.
Az RFID-s automatizálás kialakításához nem kell “felszántani” az egész raktárt, elegendő 10 méterenként egy kis lyukat fúrni, és abban elhelyezni a jeladókat. Ezek előre beprogramozhatók, és így különböző jeleket küldhetnek a targonca alján elhelyezett transzpondernek (vevőnek).
Egy jól kialakított RFID rendszer nem csak a korábban megismert funkciókkal rendelkezik. Képes felismerni, melyik folyosóban kell közlekedni a targoncának, jelzi az út mérésének a megkezdését, referenciapontokat ad az út méréséhez, magassági adatokkal szolgál.
Jönnek az önvezető targoncák
Ha az RFID technológia segítségével nagy precízitással irányíthatók a targoncák, joggal merül fel a kérdés, miért is kellenek az ismétlődő, rutinfeladatok elvégzéséhez targoncakezelők. A Jungheirich önvezető AGV-i évek óta sikerrel működnek számos olyan területen, ahol nincs szükség pillanatnyi döntésekre.
A vezető nélküli szállítórendszerek navigációja a bevált és precíz lézernavigáción alapszik. Alkalmazási esettől függően alternatív módszerek is rendelkezésre állnak, mint a mágnespont navigáció vagy különböző navigációs technológiák kombinációja. Az állványokon vagy egyéb periféria eszközökön elhelyezett jeladók segítségével komplex munkafolyatok is vezérelhetők. Az önvezető targoncák egy köztes eszköz, az ún. logisztikai interface segítségével összeköthetők a már működő raktárirányítási rendszerrel, így gyakorlatilag a beprogramozott parancsok szerint, automatikusan végzik dolgukat.
Működtetésük biztonságos, mert az önvezető targoncákon elhelyezett szkennerek folyamatosan pásztázzák az útvonalat, és amennyiben valamelyik dolgozó kilép eléjük, biztonságosan megállnak. Előnyük éppen ezért az is, hogy emberi, manuális munkavégzéssel párhuzamosan, egy térben üzemeltethetők.
Összegzés
A targoncák automatizációja nagy előrelépést jelentett az intralogisztikában. Gyorsultak a folyamatok, csökkentek a figyelmetlenségből vagy fáradtságból eredő balesetek. Az egyre költségesebb munkaerő pedig átcsoportosítható nagyobb szakértelmet igénylő feladatokra.
A Jungheinrich a modern automatizálás kezdete óta vezető szerepet játszik ezen a területen. Automata önvezető targoncái a raktári állványfolyosókon kívül is jól bizonyítják, hogy a monoton, fárasztó munkák esetében a gépek verhetetlenek.
